Textilterápia

Bizonyára mindenki érezte már azt, hogy menten felrobban, ha valamilyen módon nem nyugtatja le magát. Az emberek egy része ilyenkor kétségbeesve rohan a csokis polchoz, nyitogatja a hűtőszekrényt, néhányan kényszeresen a takarításba menekülnek, van aki színez, zenét hallgat, olvas, vagy ordít, veszekszik, dohányzik.

Én horgolok.

A horgolásba menekülés azonban egyáltalán nem volt tudatos. Eleinte az alkotás vágya hajtott előre, a tanulni akarás. Ahogy nekikezdtem, s kezembe vettem a fonalat és a horgolótűt, éreztem a megnyugvást. Mint valami függő, nap mint nap szinte remegtem azért a néhány percért, amit alkotással tölthettem.

Csak később kezdtem olvasgatni a horgolás jótékony hatásáról, s egyáltalán nem lepett meg, amit leírtak az egyes cikkekben. Akármelyik írást olvastam az adott témában, mindenhol csak a horgolás feszültségoldó és kedélyjavító hatását ecsetelték. Biztos vagyok benne, hogy annak idején nagyanyáink, ükanyáink is azért készítettek szebbnél szebb hímzett terítőket, ágyneműket, vagy azért kötöttek/horgoltak minden unokának sapkát, sálat, pulóvert, takarót, mert hasznosan töltötték az időt, ugyanakkor szükségük volt a kikapcsolódásra. Divatos szóval élve ez volt náluk az „énidő”. Ugyanakkor ott volt az alkotás öröme, hiszen bármilyen dolog létrehozásakor ma is boldoggá tesz a tudat, hogy ezt én készítettem, örömmel tölt el, amikor dicsérik és csodálják a munkámat.

Meglepve olvastam azonban, hogy egy fiziológiai mérést is készítettek a textilterápia hangulatjavító hatásával kapcsolatban. Maga a szó is érdekes. Textilterápia minden olyan tevékenység, ami a textil alapanyagokkal való foglalkozást takarja: kötés, horgolás, varrás, szövés.

Az Észak-Arizónai Egyetem Jóléti Laboratóriumában (Well Being Lab at Northern Arizona University) különböző mértékű stressztől szenvedő nőket vizsgáltak. Három csoportra osztva írhattak, mediálhattak vagy textillel kapcsolatos kézimunkát folytathattak. Nyálmintát vettek, szívritmust mértek, meghatározták a vizsgálatban részt vevő alanyok stressz-szintjét, illetve annak változásait. Az eredmény nem meglepő: a legnagyobb mértékű hangulatjavító eredményt a textillel végzett cselekvés adta,csökkentve a negatív érzelmeket, növelve a pozitív hangulatot, a jó közérzetet.

Azt már korábban is megállapították, hogy az összehangolt, koordinált mozdulatsorok jobban lefoglalnak bennünket, így nem marad hely a negatív gondolatoknak. Sőt, fejleszti a gondolkodást, a logikát, a problémamegoldást, a kreativitást. Egy-egy bonyolultabb minta esetében bizony elég komoly koncentrációra van szükség, a leírt mintát követve is számolgatunk hol a papíron, hol a munkánkban.

Ma újra reneszánszát élik a kézzel készített dolgok. Még nagyobb értéket képvisel, ha saját magunk készítjük azokat, legyen szó karácsonyi vagy születésnapi ajándékról. A négy fal között is tökéletes terápia a kézműveskedés, de sokan tartoznak kisebb közösségekhez – akár a közösségi hálón, akár egy-egy DIY workshop keretében -, ahol megtalálják azokat az embereket, akikkel együtt biztatják egymást, dicsérik egymás munkáját, tanácsokat kérnek, segítik a másikat. Ezekben a körökben gyakran szorosabb kapcsolatok szövődnek, s nem csupán a kézimunkával kapcsolatban beszélgetnek, hanem megosztják az örömüket, bánatukat, elmondják és kibeszélik a problémákat, tehát szociális közösséggé válva egyfajta mentális terápiás csoportként is működhetnek.

A kutatások kimutatták, hogy az időskori demencia, de akár az anorexia esetében is pozitív hatást gyakorol. Sőt, a Parkinson-kórban szenvedők esetében is eredményes volt.

Én azt mondom, hogy egy borongós napon a kávé mellé készítsünk be egy horgolótűt, egy pihe-puha fonalgombolyagot, s a rossz kedvünk máris elillan, akkor is, ha még nem vagyunk gyakorlott mesterei ennek az egyszerű csodának. Menjünk vakációra a problémáink elől, s bár azok nem oldódnak meg maguktól, higgadt fejjel könnyebben találjuk meg a kivezető utat. Néhány óra múlva pedig szárnyalhat a lelkünk a boldogságtól, amikor csodálhatjuk két kezünk gyümölcsét.

„...mert az én táskám különleges... ”
Hooks mese...

Minden nőnek szüksége van egy kis „énidőre”, bármennyire is szeretjük a családunkat, muszáj kikapcsolódni. Kisgyermekes anyukaként igazi ünnepnapnak számított, amikor levehettem a macinacit és igazi csajos ruhába felöltözve végigsétáltam a körúton vagy a legközelebbi bevásárlóközpontban. Előfordult – és még ma is gyakran megesik -, hogy semmire nem volt szükségem, csupán egy kis környezetváltozásra. Mindig kiválasztottam a megfelelő ruhát, cipőt, és megkoronáztam az egészet az outfithez illő táskával, feltűnő ékszerrel. Ha pedig mégis vásárlásra került a sor – mert mindig van valami, amit egyszerűen nem szabad a boltban hagyni -, akkor nem izgultam amiatt, hogy nem fér a táskámba.

Néhány éve még horgolótűm se volt, ma már kiszorították a táskámból a szempillaspirált és az alapozót... :) Elsősorban női táskák kerülnek ki a kezeim alól, de igyekszem a kislányok kedvében is járni. Igyekszem modern nőknek megfelelő horgolt szépségeket létrehozni, és megcáfolni azt a tévhitet, hogy a horgolás régimódi. Megpróbálok egyéni kívánságokat is teljesíteni. Nincs két egyforma alkotásom, a maga nemében mindegyik egyedi.

Kapcsolat